2011. február 26., szombat
2011. február 25., péntek
Schmitt Pál egy napja
Schmitt Pál izgatottan ült a székében. Bámulta az ablaküvegen végigcsorduló esőcseppeket, és figyelte ahogy a fék bánatosan bólogatnak.
Hirtelen felpattant a székéből, megkerülte a kisasztalt, felkapta a telefont,
és sietve tárcsázni kezdett.
A túloldalon kétszer kicsörgött, mire egy kedves női hang beleszólt:
- Miniszterelnöki Hivatal.
- Ööööö, Smit Pál vagyok, ööö, doktor Schmitt Pál.
- Üdvözlöm Köztársasági Elnök Úr! Miben segíthetek?
- Öööö, Orbán Viktorral szeretnék beszélni, tudné kapcsolni?
A hölgy rövid gondolkodás után válaszol.
- Dr Orbán Viktor miniszterelnök Úr jelenleg az Airbussal tárgyal az A380-as
kormánygép beszerzésével kapcsolatban, egy óra múlva tudnám kapcsolni.
- Ööö, köszönöm, igen, öö, azaz nem.
És Schmitt Pál idegesen letette a kagylót. Visszasetetett a székhez, s bár leült,
lábait folyamatosan rángatta, így telt el idegölő négy perc.
Majd újra felpattant, ismét megkerülte a kisasztalt, és akkurátusan tárcsázott.
Ismét egy női hang a túloldalról:
- Nemzeti Szóvivői Hivatal, tessék!
- Ööö, Schmitt, azaz doktor Schmitt Pál vagyok.
- Tiszteletem Köztársasági Elnök Úr!
- Ööö, a Petit, azaz a Szíjjártó Pétert kérném!
- Szíjjártó urat most nem tudom kapcsolni, jelenleg Lázár János képviselő úrral
az Audi S8-al nagyon fontos kormányügyket intéznek a Campona parkolójában.
Adjak át neki egy üzenetet?
- Ööö, nem, köszönöm.
És most finoman tette le a kagylót.
Ismét visszasietett a székhez, de most már nem ült le, megállt mellette, megnézte
a pontos időt, majd lerázta a nyakkendőjéről a csak általa látott porszemeket,
majd ismét az órájára pillantott.
Elkezdte körbejárni a kisasztalt, melyen a telefon pihent. Nem a gazdagon erezett
asztallapot figyelte, le sem tudta venni tekintetét a telefonkészülékről.
Még két kört tett meg, majd hirtelen mozdulattal a kagyló felé nyúlt.
Most már idegesen kezdett tárcsázni. Ugyanaz a kedves női hang fogadta.
- Nemzeti Szóvivői Hivatal.
- Ööö, megint én vagyok. A Schmitt Pál.
- Miben segíthetek?
- Bent van már a Szíjjártó?
- Sajnálom uram, még nem érkezett be. Átadhatok neki egy üzenetet?
- Ööö, nem, köszönöm.
És megint dolga végezetlenül tette le a telefont.
Ekkor már szinte táncolt a lábaival, így járt a szoba falai mentén körbe és körbe.
A telefon csörgése szakította meg. Szinte odarohant a készülékhez
és felkapta a kagylót!
- Igeeen?
- Szíjjártó Péter vagyok, hallom keresett!
- Ááááá, Petikém! Végre elértelek!
Szinte tapintható volt, ahogy a túloldalról rossz hírt várnak,
mint például a kétmilliós bérplafont.
- Pali bá, csak nincs valami baj?
- Petikém, kérésem volna. Pipilni kell.
- Tessék?
- Öööö, pipilnem kell, és azt akartam megkérdezni, hogy kimehetek-e,
vagy kell-e most aláírnom valamit?
- Pali bácsi, menjen nyugodtan, mindig előre szólunk, mikor kell aláírni.
Menjen csak ki, de ne feledje: mosolyogni!
- Köszönöm Petikém, köszönöm!
Isten látja a lelkem, nem is tudom, mi lenne velem nélküled!
- Ja igen, Pali bá! Beszélt tegnap Tarlóssal?
- Pityuval? Ööö, miért is?
- Tudja, mikor Viktornál voltunk a hétvégén, akkor mondta, hogy
van ez a Vitézy gyerek. Szóval kellene neki a Sándor Palota. Tudja, nagy a család.
Hétfőre találunk a Pali bának egy új helyet. Mondjuk Csepelen.
- Ööö, ne haragudj Petikém, de most van egy kis sürgős dolgom!
- Persze, menjen csak!
És Schmitt Pál ledobta a telefonkagylót, kirohant a szobából,
és az ajtó is csak jóval később csapódott be. Későn jött rá, hogy becsapták.
Hirtelen felpattant a székéből, megkerülte a kisasztalt, felkapta a telefont,
és sietve tárcsázni kezdett.
A túloldalon kétszer kicsörgött, mire egy kedves női hang beleszólt:
- Miniszterelnöki Hivatal.
- Ööööö, Smit Pál vagyok, ööö, doktor Schmitt Pál.
- Üdvözlöm Köztársasági Elnök Úr! Miben segíthetek?
- Öööö, Orbán Viktorral szeretnék beszélni, tudné kapcsolni?
A hölgy rövid gondolkodás után válaszol.
- Dr Orbán Viktor miniszterelnök Úr jelenleg az Airbussal tárgyal az A380-as
kormánygép beszerzésével kapcsolatban, egy óra múlva tudnám kapcsolni.
- Ööö, köszönöm, igen, öö, azaz nem.
És Schmitt Pál idegesen letette a kagylót. Visszasetetett a székhez, s bár leült,
lábait folyamatosan rángatta, így telt el idegölő négy perc.
Majd újra felpattant, ismét megkerülte a kisasztalt, és akkurátusan tárcsázott.
Ismét egy női hang a túloldalról:
- Nemzeti Szóvivői Hivatal, tessék!
- Ööö, Schmitt, azaz doktor Schmitt Pál vagyok.
- Tiszteletem Köztársasági Elnök Úr!
- Ööö, a Petit, azaz a Szíjjártó Pétert kérném!
- Szíjjártó urat most nem tudom kapcsolni, jelenleg Lázár János képviselő úrral
az Audi S8-al nagyon fontos kormányügyket intéznek a Campona parkolójában.
Adjak át neki egy üzenetet?
- Ööö, nem, köszönöm.
És most finoman tette le a kagylót.
Ismét visszasietett a székhez, de most már nem ült le, megállt mellette, megnézte
a pontos időt, majd lerázta a nyakkendőjéről a csak általa látott porszemeket,
majd ismét az órájára pillantott.
Elkezdte körbejárni a kisasztalt, melyen a telefon pihent. Nem a gazdagon erezett
asztallapot figyelte, le sem tudta venni tekintetét a telefonkészülékről.
Még két kört tett meg, majd hirtelen mozdulattal a kagyló felé nyúlt.
Most már idegesen kezdett tárcsázni. Ugyanaz a kedves női hang fogadta.
- Nemzeti Szóvivői Hivatal.
- Ööö, megint én vagyok. A Schmitt Pál.
- Miben segíthetek?
- Bent van már a Szíjjártó?
- Sajnálom uram, még nem érkezett be. Átadhatok neki egy üzenetet?
- Ööö, nem, köszönöm.
És megint dolga végezetlenül tette le a telefont.
Ekkor már szinte táncolt a lábaival, így járt a szoba falai mentén körbe és körbe.
A telefon csörgése szakította meg. Szinte odarohant a készülékhez
és felkapta a kagylót!
- Igeeen?
- Szíjjártó Péter vagyok, hallom keresett!
- Ááááá, Petikém! Végre elértelek!
Szinte tapintható volt, ahogy a túloldalról rossz hírt várnak,
mint például a kétmilliós bérplafont.
- Pali bá, csak nincs valami baj?
- Petikém, kérésem volna. Pipilni kell.
- Tessék?
- Öööö, pipilnem kell, és azt akartam megkérdezni, hogy kimehetek-e,
vagy kell-e most aláírnom valamit?
- Pali bácsi, menjen nyugodtan, mindig előre szólunk, mikor kell aláírni.
Menjen csak ki, de ne feledje: mosolyogni!
- Köszönöm Petikém, köszönöm!
Isten látja a lelkem, nem is tudom, mi lenne velem nélküled!
- Ja igen, Pali bá! Beszélt tegnap Tarlóssal?
- Pityuval? Ööö, miért is?
- Tudja, mikor Viktornál voltunk a hétvégén, akkor mondta, hogy
van ez a Vitézy gyerek. Szóval kellene neki a Sándor Palota. Tudja, nagy a család.
Hétfőre találunk a Pali bának egy új helyet. Mondjuk Csepelen.
- Ööö, ne haragudj Petikém, de most van egy kis sürgős dolgom!
- Persze, menjen csak!
És Schmitt Pál ledobta a telefonkagylót, kirohant a szobából,
és az ajtó is csak jóval később csapódott be. Későn jött rá, hogy becsapták.
2011. február 24., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)